Tegnap jelent meg egy írás a portfolio.hu-n, miszerint "Hatalmas adóemelést úsztak meg a dohányosok". Az egészségügyi kiadások jelentős hányadát teszi ki az alkoholfogyasztással, illetve a dohányzással kapcsolatos akut és krónikus ellátás. A dohánytermékek ára jóval elmarad a nyugat-európai árszínvonaltól, ennek ellenére - minden bizonnyal újabb lobbitevékenység eredményeként - a 2013-ra tervezett 30, illetve 60 százalékos (vágott dohány) adóemelés helyett 5, illetve 12 százalékos emelésre kerül majd sor (pontosabban került sor 2012 decemberében). Milliárdokat költünk a dohányzás okozta COPD és tüdőrák krónikus kezelésére (nem beszélve a szájüregi-, garat- és gégetumorokról), olyan kezelésre, amely mellett sok beteg tovább dohányzik és rendkívül rendszertelenül szedi a gyógyszert, teljesen hatástalanná téve ezzel az egyébként méregdrága terápiát. A gyógyszerszedést és az életmódváltást pedig nem ellenőrzi senki, mert senki nem érdekelt (a betegen kívül) a megfelelő (költség)hatékonyságban. Illetve a gyógyszeripari szereplők érdekeltek lennének abban, hogy jobb eredmények szülessenek a terápia alkalmazása során, de jelen helyzetben ők is tehetetlenek. Megint egy olyan döntés született, amelyben az emberek egészsége és az egészségügyi ágazat teljesen háttérbe szorult. Nem az a baj, hogy valaki dohányzik, ezt mindenki saját maga eldönti, de az igenis az állam felelőssége, hogy felhívja a figyelmet a termék veszélyeire és ennek nyomatékot is adjon a termékre kivetett mennyiségi és /vagy ad valorem adók formájában. Ezeket az adókat pedig a termék okozta egészségkárosodás okán az egészségügybe visszaforgassa, az igen szűkös forrásokat olyan terápiára pedig ne lehessen fordítani, ahol a beteg "szemberöhögi" az orvosát, az egészségbiztosítót és sajnos a saját egészségét; az előírt terápiát nem tartja és mellette tovább dohányzik. A terápia szó szerint füstbe ment terv. A finanszírozott kezelés pedig kidobott pénz. Megint.
A tervezett adóemelés visszavonása mellett gazdasági, szakmai érveket nem láttam feltűnni (ezek lehetnének a feketepiac fellendülése, a csökkenő fogyasztás miatt esetlegesen kieső adóforintok), de véleményem szerint ezekkel nem is indokolható a döntés. Főként, hogy a csökkenő fogyasztás deklarált cél kellene, hogy legyen, nem pedig az adóemelések "szerencsétlen mellékhatása". Az adók emelése, csökkentése, adókedvezmények biztosítása igen hatékony fiskális eszköz a kormány kezében az egyes fogyasztói magatartások befolyásolására, itthon egy ideje azonban inkább akut forráshiány kezelésére használják. Újfent született tehát egy (szerintem) szakmai alapokat mellőző döntés, tovább folyik az egészségügyi források meggondolatlan és kontrollálatlan felhasználása a területen, a forrásigény pedig nem kevés, tekintettel arra, hogy a Magyarország 15 év feletti lakosságának több, mint 30 százaléka napi szinten dohányzik...
